Szifó tartása

Mint már korábban említettem a szifók nagy medencét igényelnek. Ez önmagában nem elég,  tágas kiúszótérre és dús növényzetre is szükséges növényzetre is szükségük van. Ez utóbbira azért hogy a gyengébb hímek elbújhassanak a domináns hímek állandó zaklatása elől. Ezek a zaklatások különösen akkor hevesek ha eltérő színezetű hímek tartózkodnak a medencében. Erre jobb már a halak kiválogatásánál odafigyelni, az állandó stressz  megbetegedéseket,  a megbetegedések járványokat okozhatnak.

Xiphophorus helleri elterjedési területe

Közép -Amerika vizeiben honos faj. Elsősorban Mexikó, Guatemala és Honduras. Itt jelentős mennyiségű Xiphophorus helleri él egyéb Xiphophorus fajok társaságában. Akvaristák alkalmanként hazánkban is szabad vizekbe engedték, de tartósan nem tudtak fenn maradni. Én nagyon sok Xiphophorus hellerit láttam az 1970 - es években Miskolcon, de olvastam más hazai betelepítésekről is. Ilyen például a Budapest - római-fürdő és tó valamint az egri strand hőforrások által táplált tava .Innen egyes példányok kiúsztak az Eger - patakba ahol alkalmanként más elevenszülők  társaságában is látni lehetett őket.

Xiphophorus helleri - Mexikói kardfarkú hal

Alig van olyan akvarista aki ne ismerné ezt a halat közismertebb nevén a szifót. A ma akváriumban úszkáló példányok színezete, viselkedése jelentős mértékben eltér az eredeti vad szifókétól. A vad típus alapszíne zöld, mérete körülbelül 12 cm. Eredeti, vad szifókat nagyon ritkán látni kereskedésekben, ezeket kiszorították a jóval színesebb szifo mutánsok, változatok. A vad példányok saját tapasztalat szerint egészen másképp viselkednek akváriumban mint a változatok. A hímek rendkívül agresszívek és folyamatosan üldözik a velük egy medencében élő hímeket. Ezek az üldözések igen hevesek lehetnek, ezért jobb minimum 200 literes akváriumban tartani őket, és gondoskodni a megfelelő rejtekhelyről. A mexikói kardfarkú hal igen jó úszó, de vonatkozik ez a Xiphophorus nemzetség többi tagjára is. Egyébként tartásuk nem nehéz. Élelemben nem válogatnak, szívósak. A vad típus hőigénye minimum 18C, a változatok hőigényesek. A mexikói kardfarkú halak  ugrálósak, ha nem takarjuk le üveglappal a medencét gyakran kiugranak. Rengeteg szín és formaváltozat létezik, ezekre később visszatérek.